Magamról
Budapesten születtem 1962-ben. Gimnáziumban érettségiztem, hangszerész szakvizsgámat 1983-ban tettem le. Ezután a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat dolgozójaként új pianínókat (Musica) készítettem. Többször voltam tanulmányúton Bécsben, a Bösendorfer zongoragyárnál. 1992 óta egyéni vállalkozó vagyok. Zongorák és pianínók felújításával, javításával, hangolásával foglalkozom.
Diósdon élek feleségemmel és négy gyermekemmel.
A zongorákról
Megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy ki és mikor alkotta meg az első hangszert, amit a zongora elődjének tekinthetünk, mivel a hangszer számos változáson ment át, amíg elérte mai formáját.
Egyesek szerint a hangszer elődje a görög monokord, melynek módosított, billentyűkkel ellátott változata klavikord néven vált ismertté. Ennek a középkori hangszernek még csak 20 billentyűje volt, és minden nyolcad csak három félhanggal rendelkezett. Ezen elmélet szerint a zongora feltalálásának ideje a 15. század végére tehető. Ezek a zongorák ún. szárny-clavierek voltak, nevüket szárnyhoz hasonló alakjukról kapták. A claviernak vékony, éles hangja volt, szemben utódjával, a kalapácsos zongorával.
Ez utóbbi megalkotását egyes források egy szász hangszerkészítőnek, bizonyos Christof Godfried Schröternek, míg az olaszok Bartolomeo Cristofori spinét- és csembalóépítőnek tulajdonítják. Ez a hangszer már a dinamikai árnyalatok megszólaltatására is képes volt, mivel a hangképzés nem a húrok pengetésével, hanem megütésével történt. A húrok ütését szarvasbőrrel bevont fakalapácsok végezték, és itt használtak először tompító filceket is. A hangszer a pianoforte nevet kapta, mivel a billentyűk gyengébb vagy erősebb leütése által gyenge (piano), vagy erős (forte) hangokat lehetett rajta előidézni. Ugyanebben az időben jött divatba a hangok tompítását szabályozó pedál, amely számos változáson kellett hogy átmenjen, míg elnyerte mai alakját és funkcióját. Kezdetben minden hangnak külön tompítója volt, csak később alkották meg a bécsi pedált, mely az összes húrt egyszerre tompította.
Maga a zongora is sok módosításon esett át napjainkig. Mechanika tekintetében két különböző rendszer alakult ki: a bécsi és az angol mechanika. Az előbbinek lágyabb a hangzása, míg az angol nagyobb hangerővel rendelkezik. A bécsi mechanikában a kalapács a billentyűzettel szemben helyezkedik el, a billentyű hátsó részére támaszkodik – ellentétben az angol mechanikás zongorával, ahol a kalapács a billentyűn levő “rugós mechanikatag” segítségével üti meg a húrt. Az angol rendszerű zongorák hangja erőteljesebb, szerkezetük megbízhatóbb, tartósabb. Billentésük dinamikusabb, működésük gyorsabb (repetíció). Ez okozza a bécsi, ill. angol mechanikás zongorák közötti komoly árkülönbözetet is.